Debreceni Fehér Alba Hári - Hári Zalán: Csak kutyáknak

Előszó Előbekezdések

Tudom, sántít a cím. Nem, az a személy írta, akinek a neve a szöveg jobb oldalán található, történetesen az, aki ezt a domaint igénybe vette, és az, aki most éppen ezt gépeli.
Remélem, ettől az írástól mindenkinek pozitívan változik a véleménye a kutyákról.

Megjegyzés: Alba naplóolvasással kapcsolatos morgásait nem kell komolyan venni!

Alba, a labrador bemutatkozik

Sziasztok! Alba vagyok, és egyáltalán nem értem a fejezet szó értelmét. Nekem csak az a kis gömbölyű csontszerűség jut eszembe róla.
Kaff! Az összes fejezet rövid lesz, mert hamar elunom magam. Lihegést utánoz a legkisebb falkatagom, játszani szeretne, de mindig ő
jár pórul, hiszen, ki érti ezt, nem szereti, ha nyalogatom. Pedig szerintem igazán ízlésesen komposztos a fejem...
De nem, a testvérem valami "fürdőszobába" megy eltávolítani a legkisebb nyálnyomot is. Ki érti ezt? Na, most már tényleg mennem kell!

GYKK

Itt van egy részlet az összesített GYKK (Gyakori Kutyakérdések) lexikonból:

Mit csináljunk, ha a falkatagunk visszahív elszökés közben? Tegyük fel, hogy el akarunk menni játszani a vaddisznókkal kis csíkosokkal, de a falkatagunk visszahív:

Egyszerűen csak kezdjünk el futni jó gyorsan, be az erdőbe! Arról meg, hogy a falkatagunk nem elég gyors, nem mi tehetünk.

Búcsú a falkától

Elviselhetetlen a falkám! Az anyám és a testvérem még hagyján, de az apámnak mintha fogalma se lenne a kutyák teljes szabályrendszeréről!

Megjegyzés: az anyámnak és a testvéremnek sincs, de őket legalább le tudom dominálni.

Na, végre besötétedett! Engem ugyan itt ma látnak utoljára. Eltűnök a falkámból! 3-an maradnak! Futás az erdőbe!

13 óra múlva

Lih-lih-lih! Végre Debrecenben lehetek! A tervem: megkeresem a másik testvérem, elmegyünk együtt, és irány a vadon!...Ja, mégsem! Vadászni talán még nem tudunk jól, ezért inkább komposztokról fogjuk ellátni magunkat.

Mégis a falkánál

Visszajöttem a falkámba. No nem mintha utánuk vágyódtam volna, csak jólesik a meleg. Mivel a valódi testvérem nem engedték be, mint ¸¸ismeretlen”, megbeszéltük, hogy majd jó sok ennivalóval fogom kiszolgálni magam,
hogy minél több étel kerüljön a komposztra. Azt mondta, hogy ő majd ásni fog nekem új távozási pontokat. Milyen figyelmes!

Kutyakártya

Nem, nem arról van szó, hogy sovány kutyák fekszenek egymásra. Az egyik legújabb fejlesztésem a kártyajáték kutyák számára. Összekeverünk vékony köveket poros, kevésbé árulkodó il-
latú kenyérdarabokkal, majd random húzunk egyet, és megnézzük, hogy kenyér, vagy kő. Ha kő, levonunk egyet a pontszámból, ha hegység kenyér, akkor megehetjük, és kapunk egy pontot.

A falkám hierarchiája

Falkavezér: az apám.
2.: Én.
3.: Az anyám.
4.: A testvérem, a legkisebb a falkában.

A falkámról

Sok jót tudok róluk mondani Nem tudok róluk túl sok jót mondani. Vegyük például az apám; Elképesztően bosszantó példáula következő:

Azt képzeli, hogy bármivel is felsőbbrendű nálam! Alig bírom!

Tegnap, kifejezendő megvetésemet, odapisiltem a szőnyegükre. Vagy vegyük a testvérem:

Legalább megpróbál játszani velem, de még mielőtt beleélhetném magam, felkiált...Mellesleg, ha vele játszom, általában a végén 1 állat marad a helyszínen: egy fehér szőrű nyertes.

A szökésről

Vau! Végre találtam új szökőhelyet! Az az ostoba egy bádoglappal akarta betömni! Tudom a kérdést: ¸¸ Miért kell szökdösnöd? ” Nos, a válaszom: az a mozgás, amit ők biztosítanak a kintléttel, nem elég nekem. Ezért kalandozok, és reménykedek, hogy talán sikerül egyszer hosszú ideig nyolclábközt játszani egy vaddisznókölyökkel. Sajnos mindig megérkeztek a szüleik, és olyankor futnom kellett. Nem értem, hogy az apám miért olyan ingerült, amikor ezután hazajövök. Két okból kéne örülnie:

  1. Akár felfelé is pördülhettem volna, amikor találkoztam a vaddisznómamával;
  2. Örüljön, hogy visszajövök, és nem hagyom itt örökre ezt a társaságot!

Miket csinálok titokban?

Nos, a válasz: sok dolgot. Például most kísérleteztem ki az emberriasztót. Hozzávalók:

Elkészítés:

  1. A friss komposztot keverjük össze az érlelttel, majd keverjük bele a komposztlevet.
  2. Az ágakat aprítsuk a keverékbe, de maradjanak meg a tüskéik!
  3. Ezután borítsuk oda a kullancstenyészetet, ami hamarosan el fog tűnni, de átmenetileg hatásos.
  4. Öntsük magunkra a keveréket; kizárt, hogy ezután bármelyik ember is közeledjen (hacsak nem orrát befogva, súrolókefével)!

Na, álljon meg a menet!

Jut eszembe: egyáltalán hogy került hozzád ez a napló?! Na, most már tedd le! A testvérem folyton valami világméretű hálóról beszél ezzel kapcsolatban, de szívesen szétszaggatnám ezt a hálót! Kár, hogy nem találom! Na, tudtam, hogy hiába szóltam! Na, jó, még egy kicsit olvashatod, de már nagyon ideje befejezned az olvasást!

A falkám furcsa szokásai

Sokszor nem értem a falkám furcsa szokásait! A testvérem folyton különböző olyan dolgokról beszél, amik mindenhol ott vannak, még bennem is, de olyan kicsik, hogy nem látjuk őket! Lih-lih... szerintem kicsit értelmetlen:

  1. Ha nem látjuk őket, minek beszélünk róluk?!
  2. Nem lehetnek ott bennem, hiszen nem érzem!

Na mindegy! Még nem is beszéltünk egy másik furcsa szokásról: nem tudom, hogy nem mókusok közé költöztem-e! Merthogy csak növényeket és tojást esznek, meg valamit, ami tejből készül és tényleg nagyon finom! Na mindegy, megyek, mert úgy tűnik, séta lesz! Lih-lih-lih!

A furcsa víz

Hát ez hihetetlen! Lih-lih-lih! Mekkora séta volt! És milyen jót fürödtem! Na jó, megpróbálom elmondani. Nemrég egy egész más helyre érkeztünk. Sokkal melegebb van, és az a víz, amit ott láttam, nagyon furcsa! Nem látom a végét, olyan nagy, és nem lehet meginni, mert sós! Na, a testvérem mostanában nagyon furcsán viselkedik! Rohan ide-oda mindenféle lepedővel, ugrál, farkcsóválásonként elesik. Azt hiszem, fel akar repülni! Ha sikerülne neki, nagyon örülnék, ha felvinne, uyanis végre elkaphatnám ezeket a szemtelen fekete madarakat... Na, eltűnök, játszótárs a láthatáron... Lih-lih-vau-vau...

Embernevelés és embersétáltatás felsőfokon

Nos, erre már nagyon régóta terveztem kitérni. Már teljes... 3 farkcsóválással korábban. Na, itt vannak a legfontosabb dolgok:

    Embernevelés:

  1. Először is: fontos, hogy az embereket rászoktassuk arra, hogy séta közben húzunk az útirányra merőlegesen, hajnalban nyüszögünk, és folyton bosszantjuk őket.
  2. Miután erre rászoktattuk őket, kezdjük el a kondicionálást: ha aznap olyanokat csináltak, amik nem tetszenek, ébresszük őket a szokottnál korábban: reggel 6 helyett éjfél után 27 perccel ébresszük őket.
    Ha viszont megfelelően viselkednek az emberek, ne csináljuk össze a szőnyeget hajnali öt előtt, és ne húzzunk a sétánál. Így előbb-utóbb azt csinálják, amire neveltük őket.

    Szakszerű embersétáltatás:

  1. Majd később elmondom. Még csak annyi: ma nagyot sétáltunk, majdnem 12 000 kutyahossznyit (a testvérem megjegyzése, amit nem teljesen értek: ""Egy kutyahossz körülbelül egy méter."")

A falkámról kicsit részletesebben

Sziasztok! Kicsit elegem van a falkámból. Például olyan 10 000 kutyahossznyit sétáltunk ma, amit nagyon kevésnek tartok. Ráadásul közben víz jött valahonnan föntről, amit utálok (a testvérem esőnek nevezi). Nos, a falkámról:

  1. Az apámról: dominanciát akar a falkában, és ostobaságnak nevezi azt, amikor a testvérem hagyja, hogy ledomináljam. Azért egy kis esze van: nem rohan ki boldogan az esőbe, mint a testvérem.
  2. A testvéremről: örömmel kirohan a fagyos esőbe, és még élvezi is. Folyton furcsa dolgokról beszél, amiket nem értek. Két lehetőség van (a testvérem nem javítja innentől azt, amit írok, valahogy nem hajlandó rá): Egyik hogy én nem értem amit beszél testvérem, a másik pedig, hogy... belefáradtam írás

Kicsit bővebben rólam

Először is: már cius van. Nem tudom, mi az a cius, és hogy miért teszik hozzá a falkám tagjai azt, hogy "már". Na mindegy, szóval, sokak szerint nem vagyok túl okos. Ezt vitatnám: nem a falkám tagjai buták? Két lábon járnak, ezért meglehetősen esetlenek. Ráadásul rengeteg számot különböztetnek meg. Én nem jegyzek meg ennyi fölösleges számot, elégségesnek tartom azt, hogy 1, 2, sok, sok, sok...Na mindegy, megyek a kertbe, séta lesz! Lih-lih...

Szakszerű embersétáltatás

Emberek sétáltatásánál a legfontosabb, hogy legyen laza a póráz, amikor nem látunk semmi érdekeset. Aztán, amikor meglátunk egy leendő játszótársat, először úgy kell tenni, mintha nem is érdekelne a dolog. Viszont, amikor már elég gyanútlan az ember, rántsunk oda hátrafelé teljes erőből. A nyakörv leesik, teljes a fejetlenség, eközben mi odame... eddig bírtam figyelni. Lih-lih...

Új kolléga

Nemrég új falkataggal találkoztam: kicsit harapós, de jókat lehet vele játszani és vadászni. Amióta itt van, sok rizst kapok..

Nem emlékszem már, mi az a rizs, mindenesetre folytatom. Ja, meg valami hosszúkás, puha, fehér, ízetlen dologból is többet kapok. Mi is az? R... r... valami ilyesmi... Szóval, nem hagy békén az új falkatag. Pihennék egész nap, ő meg felráz, harapdál, kerget...